A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. november 1., vasárnap

Mindenszentek, halottak napja

1.
Ne álljatok zokogva síromnál, nem vagyok ott.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémántcsillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
ott vagyok minden hangban Veletek,
A csendesen köröző madár szavában, 
de én vagyok a csillag is, 
mely rátok süt az éjszakában.
2.
Sírni e hantnál nincs okod, 
Nem alszom és nem fekszem ott! 
Vad szelek szárnyán utazom, 
Gyémántfény vagyok a havon, 
Érett kalászon napsugár, 
Lágy őszeső, amint szitál. 
Reggeled csendjén rebbenő, 
Szelíd madarak röppenő, 
Kőröző szárnycsapása. 
Csillagezüst az éjszakában. 
Sírni e hantnál nincs okod, 
Nem haltam meg, nem fekszem ott.
3.
A sírom szélén sírva ne állj,
Nem alszom ott, rám ott ne várj.
Vagyok szállingózó puha hó, 
S ezer szárnyas szél, tomboló.
Vagyok a simogató eső,
Búzamag, szárba szökkenő.
Vagyok a pirkadat csendje,
Vonuló madarak kavargó rendje,
Mely igéző bájjal úgy ragyog,
Mint ezer csillag, s mind én vagyok.
Vagyok a virágnak világa,
Tisztaszoba meleg magánya.
Madarak dala vagyok én,
Öröm minden csecsebecsén.
Síromnál sírva senki ne álljon,
Ott vagyok, s itt vagyok. Túl a halálon.
(Tolnai Antal fordításában)
4.
Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.
5.
Én nem vagyok eltemetve.
Benne fújok ezer szélben,
Csillogok a havon télen,
Érett kalászon a napfény én vagyok,
S ősszel az eső is belőlem csorog.
Hajnali csendet, ha zavarja lépted,
Rebben a madárraj, - kavargását nézzed!
Ott repülök én is, velük, szerte-széjjel,
S a csillagok fénye rejt el minden éjjel.
Hát ne állj a síromnál könnyezve,
Nem -
Nem vagyok eltemetve.

És az angol eredeti:
Do not stand at my grave and weep, 
I am not there, I do not sleep. 
I am in a thousand winds that blow, 
I am the softly falling snow. 
I am the gentle showers of rain, 
I am the fields of ripening grain. 
I am in the morning hush, 
I am in the graceful rush 
Of beautiful birds in circling flight, 
I am the starshine of the night. 
I am in the flowers that bloom, 
I am in a quiet room. 
I am in the birds that sing, 
I am in each lovely thing. 
Do not stand at my grave and cry, 
I am not there. I do not die.
(Mary Elizabeth Frye, 1932.)


Vajon miért is jó temetőbe járni?
elporlott testek közt, csendben sírdogálni?
Mint kiszáradt kúthoz, jár oda az ember,
melyben nincsen élet, honnan vizet sem mer.

Minden évben egyszer ünnepelsz egy napot,
mintha a szeretted, aznap lenne csak ott.
Pedig talán sejted, nem hal meg a lélek,
elment kedveseink, másik síkon élnek.

Reájuk gondolni, bármelyik nap lehet,
sorra felidézni kedves emlékeket.
Gyertyákat gyújtani, a lángjukba nézni,
a szeretett arcot újra felidézni.

Nem kell hát megölni annyi szép virágot,
feldíszíteni egy megkövült világot,
ami kong a csendtől, lélektelen, rideg,
mely a lét súlyától az élőt sem menti meg.

Vagy Te másért jársz ki, – bocsánatot kérni?
Hiszed, képtelenség másképp utolérni?
Ám akit keresel, ott már nem találod,
siettetned nem kell korai halálod!

Hisz lelkedben ott él, kitörölhetetlen!
Mert, hát jó az Isten, sohasem kegyetlen.
Kinek sorsa egykor összefutott véled,
álmodban, lelkedben újra, újra éled.

Újra látni fogod, tudsz vele beszélni,
lesz még új esélyed bocsánatát kérni.
S Te is megbocsáthatsz régi sérelmeket,
megnyugtathatod a nyugtalan lelkedet.

Ám ehhez nincs szükség halottak napjára,
s nem kell koncentrálni bánatra, halálra,
jobb a szép dolgokat újra felidézni,
szeretted szemébe újra belenézni…
(Aranyosi Ervin)

halottak napja keresztény ünnep. A katolikusok november 2-án tartják, a Mindenszentek főünnepet követő ünnepnap. Ezen a napon sokan gyertyát, mécsest gyújtanak elhunyt szeretteik emlékére, és felkeresik a temetőkben hozzátartozóik sírját. 
Magyarországon a halottak napja fokozatosan vált a katolikus egyház ünnepnapjából - általános felekezetektől független - az elhunytakról való megemlékezés napjává. A régi magyar népnyelvben "lölkök napja" (lelkeknek emlékezete) elnevezése volt.

2015. január 23., péntek

Ha a gyerekből felnőttként jogász lesz...

Figyelem! Sürgősen megkérünk minden házzal rendelkező puhatestűt, hogy ingatlanát záros határidőn belül hagyja el, az annak külső felszínén keletkezett, és azóta is folyamatban lévő tűzeset miatt. A károsultakat folyékony és félig megszilárdult tejipari termékekkel kártalanítjuk, amelyek együttes mennyisége egyelőre két napi fejadagot tesz ki.

Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki.
Kapsz tejet, vajat, holnapra is marad.

Sürgős figyelmeztetés minden kiskorú Katalin nevű lakosunk részére! Tudomásunkra jutott, hogy hazánkba betört oszmán csapatok Önöket célpontjuknak tekinthetik. Áldozataikat először mély nátrium-kloridos forrásban szeretnék megmeríteni, majd pedig abroncsok alsó tesztelésére használják fel. Tájékoztatjuk Önöket továbbá, hogy a nagy sebességgel közeledő oszmán csapatok megérkezésük után fejlövéssel történő kivégzést foganatosítanak.

Katalinka, szállj el! Jönnek a törökök,
Sós kútba tesznek, onnan is kivesznek,
Kerék alá tesznek, onnan is kivesznek,
Kemencébe tesznek, onnan is kivesznek.
Mikor jönnek a törökök, mindjárt agyonlőnek!

Megkérünk mindenkit, aki lépéseit nem tudja az általunk megadott ritmushoz koordinálni, ne álljon sorba este az üzemi konyhán, mivel számukra rétest biztosítani nem áll módunkban. Emellett felhívnánk viszont a figyelmet az említett táplálék pozitív tulajdonságaira, valamint arra, hogy honvédségünk számára kifejezetten ezt az ételtípust írják elő a hivatalos szervek.

Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére.
Pedig a réteg igen jó, katonának ez való.

Mivel a körzetünkben észlelhető csókák csípése madárinfluenzával fenyegethet, valamint látásában korlátozott kiskorú varjak jelenléte is aggodalomra adhat okot, gyermekünk keresztanyja két lóerős járművéért küldetett. Meg kell azonban tagadnom ezt a kérését, mivel e közlekedési eszközt szintén potenciális veszélyforrások, pontosabban tollas baromfi(a)k foglalták el.

Csip-csip csóka, vak varjúcska.
Komámasszony kéreti a szekerét.
Nem adhatom oda, tyúkok ülnek rajta.
Hess, hess, hess!

Teljesen felújított, eredeti meghajtással rendelkező nosztalgiavonat indul a második vágányról Kanizsa állomásra. Megerősítjük, hogy a vonat a kanizsai pályaudvarra megy. A szerelvény elején az irányítási funkciókért a gépész-menedzser felel, ő az, aki a szerelvényt hajtó mozdony irányvektorát és sebességét meghatározza. Más források szerint vonatkísérőként az utolsó kocsiban tartózkodik az a töltött tésztaféleség, amelynek feje táplálkozásunk egyik legfontosabb gumós gyökérnövényévé alakult.

Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára, kanizsai, kanizsai állomásra.
Elöl ül a masiniszta, ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja. 
(vagy : Hátul meg a krumplifejű palacsinta.)

Értesítjük önt, hogy hő-és fénysugárzó tevékenységének elmulasztása esetén a kertgazdálkodásra kijelölt telkek mögött található baromfi állományának a súlyos hőveszteség következtében igen magas létszámbeli csökkenését lesz kénytelen elkönyvelni. Megértését köszönjük.

Süss fel nap, fényes nap!
Kertek alatt a ludaim megfagynak.

Biológiai kutatócsoportunk élénken pigmentált, ámde farokkal és külső hallószervekkel nem rendelkező fiatal kérődzőre lett figyelmes. E rendhagyó tényt figyelembe véve lakásvásárlásunkat olyan helyszínen tervezzük, amelynek közvetlen közelében lehetőség van a tej piaci áron való beszerzésére.
vagy:
Tarka származású haszonállat testrészeinek hiánya miatt (halló és gerincnyúlvány), kényszerű lakhelyváltoztatást hajtunk végre, annak reményében, hogy tejipari termékből, azaz emlőmirigy váladékból korlátlan mennyiség fogyasztását eszközölhetjük.

Boci, boci, tarka, se füle, se farka.
Oda megyünk lakni, ahol tejet kapni.

Környezetvédelmi hivatalunk megkér minden önálló tudattal és aktív mozgáskoordinációval rendelkező, folyamatosan fotoszintetizáló fanyúlványt és fotoszintézis-receptort, hogy rejtőzzön el. Nyomatékosan kérjük őket, rejtőzzenek el! Ezen kívül a tisztelt várakozók figyelmét felhívnánk a nemesfém nyílászáró átjárhatóságának újbóli létrejöttére, amely alatt kiemelten javasoljuk számukra a fej lehúzása melletti áthaladást.
Bújj,bújj,zöld ág, zöld levelecske...
Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta.
Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat,
Hadd kerüljem váradat, váradat.
Szita,szita péntek, szerelem csütörtök, dobszerda.

Minden olyan macskaféle, amelynek domináns genotípusa a szürke alapon csíkos (illetve ezeknek fejszőrzete külön), kéretik a köpült tejtermék pontos helyének meghatározására. Együttműködésük már csak azért is rendkívül kívánatos volna, mivel arcszőrzetükön tisztán kivehető a bűnjel, melynek alapján kemény retorzióra számíthatnak.

Cirmos cica haj, hová lett a vaj?
Ott látom a bajuszodon, most lesz neked jaj!

Megfigyelésünk alanya a legkisebb pozitív egész számok halmazán értelmezhető süldő sertés háromszor hallatja jellegzetes hangját. Kedvtelése rézfúvós hangszer imitálásában mutatkozik meg, ismét csak háromszor. Rézfúvós hangszere, és cseppet sem depressziós megnyúlt orrszerve a talaj felásásával foglalatoskodik, megint csak háromszor. Ekkor lép a színre az élemedett korú, amely vizuálisan észleli őt. Boldogság csendül ki hangjából, amikor emelkedett hangerővel közli hím leszármazottjával, hogy atyai ági felmenője is azonos metódus alapján jár el, eközben négyszer hallatja jellegzetes hangját. Az idő előrehaladtával melódiáikat már együtt öntik hangokba, miközben takarmányként és emberi fogyasztásra is alkalmas táplálékként is közismert zöldségfélét fogyasztanak. A négy rézfúvós hangszer-imitációt pontosan négy jellegzetes hang követi. Láthatja mindenki, milyen tesztoszteron-dús hímek ők!

Egy kis malac, röf, röf, röf, trombitálgat: „töf-töf-töf.“
Trombitája, víg ormánya földet túrja, döf-döf-döf.
Jön az öreg, meglátja, örvendezve kiáltja:
“Rajta, fiam, röf-röf-röf, apád is így csinálja!“
Most már együtt zenélnek, kukoricán megélnek:
„Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf. ezek ám a legények!“

Figyelem! Ismeretlen oknál fogva súlyosan megsérült egy hosszú lábú, "gilice" névre hallgató szárnyas. A madár lábszárán észlehető sebet vélhetően egy kis-ázsiai fiatalkorú vágóeszközzel ejtette, kezelését hazánk fia végzi fúvó, ütő és húros hangszerek együttes alkalmazásával.

Gólya, gólya, gilice!
Mitől véres a lábad?
Török gyerek megvágta,
Magyar gyerek gyógyítja.
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel.


forrás: innen

2014. június 13., péntek

Rímelő kavicsok

SASSI D' Autore kavicsképei gyönyörűek, nekem a "kavicshányó" szó jutott eszembe róluk, majd rögtön erről a szóról a "rímhányó" költőnk, Romhányi József versei. Íme egy csokorba kötve őket! 

Egyéb  kaviccsalkapcsolatos ötleteket a linkre kattintva és az oldalt lefelé görgetve találsz! 

Románc
Zománclavórt sodort partra az áradat.
Bús románcot látott, ki később ráakadt.
Lágy domborulatán kamasznyi teknős ült,
és ragyogott szegény. Azt hitte, megnősült.
Egy boldogtalan sünnek panaszai a halovány holdnál 
- Sanyarú sors, te szabtad rám gúnyámat, céltábláját az emberek gúnyának. Engem senki sem cirógat, becézget, mert a bőröm egy kicsikét recézett. Hogy irigylem a nercet, a hódokat! Nekik kijár elismerés, hódolat. Hányszor kértem a bennfentes rókától, hogy legyen az én ügyemben prókátor. Könyörögtem: "Szólj a szűcsnek, bátyuska, protezsálj be prémesállat státusba!" Vagy vegyen be legalábbis bélésnek... De hiába! Nem enged a kérésnek. Értékemért agyon sose csapnának, nem kellek én se muffnak, se sapkának... Így kesergett sündörögve, bujkálva, Míg egy fakír nem került az útjába. Az felkapta, gyönyörködve vizsgálta: - Jössz a szögeságyamra, te kispárna!


A babonás fekete macska
A fekete macska búsan bandukolt. Nem csoda, hisz szegény csonkafarkú volt. 13-án, s persze Pénteken lett kunkori dísze ilyen éktelen. Azért vesztett el abból egy darabkát, mert az úton maga előtt szaladt át...



A bűnbánó elefánt
Az elefánt elmélázva
a tóparton kocogott
és nem vette észre lent
a fűben a kis pocokot.
Szerencsére agyon mégsem taposta,
csak az egyik lábikóját egyengette laposra.
"Ej, de bánt, ej, de bánt!" -
Sopánkodott az elefánt.
"Hogy sajnállak, szegényke! Büntetesül te most tizszer
Ráléphetsz az enyémre!"
A rák haladása 
Egy nagyszerű fóka rámordult a rákra:
- Ne haladjon hátra,
hisz nem jut előbbre soha,
kinek vissza van az oda.
Ám a ráknak, mi tagadás,
visszásnak tűnt ez a tanács.
Azt értette belőle,
szégyenszemre hátráljon meg előre.
De kevéssel előbb úgy gondolta aztán,
más kárát tanulná meg a saját hasznán,
hogyha maga mögött egy célt is kiszabva,
előregázolna hátra az iszapba.
Viszont azt is tudta a nyomorult pára,
az ilyesmi nem megy úgy holnapról mára,
és hogy ne hagyja a drága időt veszni,
elhatározta, már tegnap el is kezdi.
A zsiráf gőgje
A nagyságos zsiráf
fennhordta az orrát.
Társait lenézte, mint
kényúr a szolgát.
Külön koszton élt fent,
lombot csemegézett
Míg odalent mélán
legelt a személyzet.
A világ sok ilyen
csúf esetet ismer.
Igy megy, ha magasra
kerül fel egy kis fej.
Mese a számolni tudó oroszlánról
Szorongva
ment ki reggel Leó a porondra,
mert várta már
a goromba idomár,
hogy tanszernek használva rút ostorát,
számolásra tanítsa az ostobát.
- Mondd meg, mennyi egy meg egy,
vagy ütlek, hogy meggebedj! -
De hiába pattogtatott peckesen,
nem ment annak még az első lecke sem.
Szégyenében később szegény vadállat
feladott egy nehéz példát magának.
Megoldotta szépen aznap este még:
elosztotta néggyel gonosz mesterét.


A harkály szerencséje 
 Harkály kopácsolta a fa vastag kérgét,
 úgy találom-formán.
Sikert nem remélt még.
 Bizony néha az is kevés,
 ha egy tucat lyukat bevés,
 mert mire az asztal terül,
 a lakoma elmenekül.
 De alig koppantott kettőt, avagy hármat,
 a szerencse hozta már az aranytálat.
 Egy tudatlan féreg ült a kéreg alatt,
 s kikiátott: "Szabad!" 
A bölcs bagoly
A tudós bagolyné tojt egy kis utódot,
de az nem lett okos, sőt inkább ütődött.
Atyja, a nagyhírű egyetemi dékán
sokat bosszankodott lüke ivadékán.
Hasztalan unszolta:
- Magolj,
fiam, bagoly!
Hiába korholta, intette,
kölkét ez csak untatta.
Utálta az egyetemet, órák alatt legyet evett.
Nem csoda hát, hogy a halálmadár-vizsgán
csak ücsörgött és pislogott pislán.
- Huss!
Rivallt rá az elnök-akadémikus.
- Szálljon egy házra,
és borítsa gyászba!
- Jó! - mondta a buta bagoly, holott
azt sem tudta, miből lesz a halott.
Rászállott a legelső viskóra,
és ott csücsült bóbiskolva.
Jobbat nem talál, ki mindent végigpásztáz,
mert ez volt a temetői gyászház.
Így lett a nagyerdő legostobább baglya,
a Huhugányos Akadémia tagja.
Hal-dal 
Egy pontyporonty s egy kiscsuka kiúszott a nádhoz,
hátha e kis kaland finom vacsorát hoz.
Meg is láttak ott egy ingerlő csalétket,
mely a parton ülő horgászban ért véget.
- Bekapom! Ez finom falat!
- mondta volna a víz alatt
a ponty, hogyha
a pongyola
természet nem teszi némává a halat.
- Csak kapd! - biztatta volna menten
a közismerten
rosszmájú csuka.
- Csak a
végén meg ne bánd,
mert a horgász veleránt!
- És ha kiránt?
Kis hal iránt
irgalmas a rendes pecás,
s még nem vagyok negyvendekás.
- Sületlenség! - szólt a márna.
- Ki lenyelné, pórul járna,
mert aki bekapja az ellenség horgát,
annak bizony elvágják a torkát.
- Ugyan menj a víz alá! - förmedt rá a ponty -,
ilyen olcsó közhelyeket nekem ne is mondj!
Be is kapta a csalétket sebtiben,
aztán kisült az igazság. Tepsiben.


Körkérdés kutyákhoz: miért ugatják a teliholdat?
Magyar kuvasz:
- Úgy tudja, ezt nálunk meg sem engedik? Csaholhatom reggelig! Magát rosszul informálták, azt hiszem, mert ugatni szabad nálunk, csak harapni nem!
Orosz lajka:- Hogy ne nőjön! Nincs rá keret. Vakkantgatom csak a felet, mert látom, már mértéktartó. Nem nyikkanok, ha már sarló, s ha még a kalapács is felkúszna, halkan - csóválnám a farkam!
Német juhász:- Hogy miért? Kétfelől is meg lesz ugatva, Mivel keleten kél és átmegy nyugatra. Bőven indokolja mind a két eset, hogy átugassanak illetékesek!
Angol bulldog:
- Ugyan! Sosem ugat egy jól nevelt angol, ha éjjel barangol! Tudom, honnét valók az ilyen álhírek: ...Írek!
Ír szetter:
- Őrfalkáink ma még csupán csaholnak, de elkapjuk azt a holdat maholnap. Ki is sütjük még este angolosan véresre...
Kínai csau-csau:
- Mi teng-leng fenn? Az ellenség kéme! Link csel csak. Egy nagy ugrás, és vége!
Svájci bernáthegyi:
- Válaszom nemleges. Félfüllel hallottam valami ilyesmit a magas Alpokban. Hogy én is ugatnám éjszaka, azt kétlem. Esetleg majd egyszer, kényelmesen, délben!
Keverék kiskutyám:
- Holdügyekhez még csak nem is konyítok. De mert zavaros az égbolt, annyi fent az apró kémhold, félelmemben vonyítok!


Az óriási bálna
Maskarában ment el az álarcos bálba.
Ám nem kapott táncost az oktondi állat,
hiába öltözött szardíniának.A pesszimista keszeg
A lüke sügér rég egy kérdést feszeget:
miért pesszimisták az apró keszegek?
Végre választ adott rá a megkérdezett:
- Amíg be nem kaphat egy harcsát a keszeg,
borúlátó leszek.
Mókusmese
Dió-tetten ért egy kis
mókust a gazda.
Ketrecre ítélte, de nem
bántalmazta.
Majd meg is kedvelte
szegény rabfiókát,
s megetette vele az összes
dióját.
Mikor mind felfalta a
mohó mihaszna,
gazdánk egy nagy zsákkal
rohant a piacra.
Hogy elfogyott, bőven
hozott neki menten,
de fogva tartotta, nehogy
megint csenjen.
Őszig hét zsák diót vett
még a foglyának.
Ez is állatmese. De
melyik az állat?
A pék pókja
Az apróka
pók-apóka,
s a porhanyó
potrohú
pókanyó
a pékségben
a szennyezett
mennyezetre
nyálból való
máló
hálót
font, -
pont.
A kópé
póknép
pótlék-
hálókat eresztve
keresztbe
a pókasztal fölött,
hálóból ebédlőt kötött.
Félt a péppel pepecselő pék,
hogy odapök
a pók,
illetve a liszttel
hintett púpos pépre tisztel.
Ezért leseperte az apróka
pókpárt a padlóra.
Csattant a fapapucs -
Fuccs!
Így járt pórul a két pupák
pék
pók.
Pukk.

Marhalevél
Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
nagyjából ekképpen:
- Hatalmas Barom!
Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbőgni restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,
gondolatom egyre Ön körül őgyeleg.
Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
Midőn megláttam a legelő előtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, kéj oson
keresztül a rostélyoson.
Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit Ön velem tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnekvalómat.
Ám míg Önről ábrándozom kérődzve,
vad féltés öl a szívemig férkőzve,
és átjárja ó mind a kín
velőscsontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gőg,
mely után az egész tehéncsorda bőg.
De ne féljen Bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám, ha mégis kegyes szívvel veszi e levelet
és megszánja az Önért égő tehenet,
Válaszoljon hamar rája,
Üdvözli Önt a marhája.
Ím a levél. Ráírva a kelte.
Az úton a posta előtt le is pecsételte.
De a postáskisasszony nem vette fel...

Egy költői vénától jól becsípett bolha önéletrajz-regényét nekem mondta tollba
Születtem Dolhán,
egy kutyán,
tizenkettőben, Gezarol után.
Atyám
paraszti sorban élt egy lobogós gatyán.
Anyám
egy cipész vérét kicsikarva,
átment a kisiparba.
Kiskoromban elláttam már bolhai tisztemet,
s a csípésem jelentősen viszketett.
Lakókutyám egy kis pulipintyó,
mint jó
suba betakart,
de többet akart
ifjúi vágyam már tavaszra:
átköltöztem hát egy tágasabb kuvaszra,
mely nemsoká a plébános ebe lett.
Szemem előtt tehát már a papi pálya lebegett.
A lelkem felkészült,
s a tornácon, hol este a lelkész ült,
magam is reverendába bújtam.
Ám az új tan
s a jámborság nem kötött le sokáig.
Megláttam másnap a szakácsnő bokáit,
fogtam
magam s kiugrottam.
De csalódtam benne! Sós volt és lagymatag.
Az örökös hagymaszag
tönkretette a gyomrom,
és olyan testes volt, hogy féltem, agyonnyom.
Nem maradtam egy estet sem,
megszöktem a sekrestyésben,
aki velem a kocsmába tántorgott.
Magához vett a kántor ott,
s hogy lett tanyám egy tanár úr nadrágja?
- Ez a kis út nagy dráma
a kántorné életében.
Én megértem!
Így kerültem iskolába,
amit néhány diákban
tisztességgel kijártam.
Tanulnom ugyan csak ritkán akaródzott,
de mivel az osztály sűrűn vakarózott,
szavamra,
valamit mégiscsak szívhattam magamba!
Érettségi vizsgánkon én átmentem.
Az elnökre.
Felnyögve
kaparászott utánam,
s bár az ízét utáltam,
mégis, pályám érdekében
addig benne éldegéltem,
amíg a rég áhított
fővárosba szállított.
Az elnök egy kis színésznőt szeretett.
Így kaptam szerepet
az egyik színpadon.
De nem szerepeltem soha a színlapon,
mert atyám tanácsa mindig bennem marad:
“Sohase engedd kinyomni magad!”
Színésznőm illatos szoknyáján hintázva
jártam a színházba.
Az öltöző pad alatt
én is mindig jól kicsíptem magamat.
Ám az én művésznőm, felelőtlen fruska,
ráerőszakolt egy színikritikusra.
Azt hittem, vérembe megy most ész, értelem,
de rágós volt, fanyar, avas és vértelen,
ezért ugrottam át Önhöz néhány napra
többi rajongómat inkább megváratva.
Csináljunk most együtt egy jó csípős darabot.
…S ezzel a bolha jól belém harapott.
Akkorát csaptam rá, hogy hasadt a paplan.
Hogy ugrott el mégis? Megfoghatatlan!
Veszítve karriert, nagy lakomát,
riadtan menekült az ablakon át.
Tovatűnt egy kóbor eben kutyagolva,
s lett, ami volt: kutyabolha.


H. Gábor Erzsébet: Kicsi pingvin
Kicsi pingvin
Tigyeg-totyog
Lába alatt
Friss hó ropog
Nincsen szőre
Tolla van
Állandóan
Láza van
Kicsi pingvin
Nagyon fázik
Eső esik
Agyon ázik
Egyetlen egy
Álma van
Kiságyában
Kályha van.

Magyar Zsóka: Koala Lackó
Az eukaliptuszfa egyik ágán
Koala Lackó falevelet rágván,
az élet nagy dolgairól gondolkodott,
egészen addig, míg el nem álmosodott.
- Vajon a kenguruk miért ugrándoznak?
- A madarak oly sebesen, vajon hová szállnak?
- Mi lehet finom egy bogárban?
- Hogy lehet tapicskolni lent a pocsolyában?
Komoly kérdések voltak egy koalának ezek,
ki nem eszik mást, csak eukaliptuszlevelet.
Ki napi húsz órát mozdulatlanul tölt fenn a fán,
annak a válaszok sem jönnek túl szaporán.
De Lackóban ez mély nyomott nem hagyott,
becsukta a szemét, és szundított egy nagyot.

Kányádi Sándor: Szitakötő tánca
Zurrogó-zirregő
szitakötő tánca
csipkét ver a csengve
csobogó forrásra.
Zirren kéken, zölden,
sásról sásra táncol,
úgy veri a csipkét
önnön árnyékából.
Reggeltől napestig
egyvégtében járja,
de csak alkonyatkor
látszik a munkája.
Akkor aztán pitypang,
káka, békalencse,
s a csobogó forrás
minden egy szem kincse.
Szitakötő szőtte
csipke alatt csillog,
s alábújik inni
az esthajnalcsillag.


Tóth Anna: Katica
Kicsi vagyok, mégse félek,
Tarka mezőn éldegélek.
Hátam piros, mint az alma,
Hét kis pöttyöt láthatsz rajta.
Hívhatsz engem Katicának.
Fürgén szálló kisbogárnak.
S hogyha pihenek az ágon,
Vagy egy apró vadvirágon,
Óvatosan felemelhetsz,
Csengő hangon énekelhetsz,
Ujjacskádra felsétálok,
Aztán gyorsan tovaszállok.
Ördög Attila: Légy ma este a táncos párom
(egy legény gondolatai a bál előtt)
Hol az ingem, nem találom,
Se a nyakkendőm, nadrágom.
Izgulok, mint egy tinédzser,
Félek, nehogy késsek én el.
Tudom, hogy vár mosolyával,
Pirospozsgás, szép arcával.
Fürtjeinek lágy mozgása,
Járásának nincsen párja.
Gyere velem, fogd meg kezem,
Illatodat hadd érezzem,
Az esti bált már alig várom,
Hogy a falu velem lásson.
Büszkén vezesselek körbe,
Mintha ketten repülnénk az égbe.
Táncos lábad dalra perdül,
Szívem dobbanása hevül.
Ritmus gyorsul, torkom dalban,
Ahogy szemünk összevillan,
Nincsen már nép, csak mi ketten,
Szívemésztő melegségben.
Lelkünk egy ritmusra dobban,
Pördülsz-fordulsz a karomban,
Egész éjjelt áttáncolok,
Ajakadról csókot lopok.
Hej, e minden de jó volna,
Ha a bátorságom megvolna...
A ma estét alig várom,
Légy a kicsi táncos párom.